„Nem ’részegek’ azok, akik ezt elkövették, csak egy más kor gyermekei és új nyelveken beszélnek.”

Balás Béla

 

Időutazásom a kezdetekig…

1993-ban Berta Tibor „pap bácsink” távozása után, számunkra – akik akkor jártunk hittanra – egy teljesen „új pap bácsi” érkezett, Iván atya személyében, aki hitoktatónk lett.
Akkori 8.-as diákként úgy éreztem, fura-szokatlan hittanórák része vagyok. Iván atya más oldalát mutatta meg a hitnek, s az addigi monoton hittanórák, kicsit más irányba fordultak. Természetesen mindig rend és fegyelem jellemezte az órákat, a hangulatunk és kedvünk vidám volt, ezért szívesen mentünk órára. Atyának mindenkihez volt jó szava, tudott a nyelvünkön beszélni. A bérmálásra készülve, egyik hittanórán kicsit meglepődtünk, amikor egy ismeretlen férfi – Ságvári Róbert személyében – érkezett Iván atyával. Robi bácsi egy szál gitárral a kezében dalra zendült. Csendesen figyeltük és hallgattuk a hitnek –e formáját, majd próbáltunk mi is bekapcsolódni a dalok tanulásába. Valami megfogott már az első pillanatban, még soha azelőtt nem hallottam ily’ dalokat, és ezen formáját a hitnek. Atya tudva tudta, hogy a fiatalságot nagyon nehéz megtartani, hogy ne csak addig járjanak templomba, amíg úgymond „kötelező”, hisz nagyon sokan bérmálás után „letudják” a hitüket. Ezért sok-sok újdonságot bedobott az akkori fiatalságnak, aminek én is tagja voltam. Hálás is vagyok érte, hogy akkor voltam tini. Sok fiatalt mozgatott, irányított, segített. Programokat szervezett, megalapította az X-es csapatot, és útjára indította a marcaliak számára újdonságként a gitáros dalokat. Az előbb már említettem, mi már lélekben felkészülve, szívünket kitárva daloltunk ’94 tavaszán, a bérmálásunkon. Kovács Bea barátnőmmel – akivel együtt jártunk hittanra – elhatároztuk, hogy mi megtanulunk gitározni Beának előbb, nekem utóbb sikerült elsajátítanom az alapokat, majd Robi segítségével a dalokat is megtanulva, együtt nótázhattunk. Atya felajánlotta nekünk a vasárnapi szentmise keretében, hogy gitáros énekekkel dicsérjük az Urat. Örömmel és lelkesedéssel fogadtuk, s azóta is minden héten, a diákmisén részt veszünk. Az évek múlásával sok lehetőségünk adódott, hogy megmutassuk magunkat. Sokfelé hívtak-hívják zenekarunkat, s mi próbálunk minden felkérésnek eleget tenni. Lelki napokon, imaórákon, zarándokutakon, pásztorjátékban, pünkösdkor, elsőáldozás-bérmálás és rádiós szentmiséken is részt veszünk. Nem is lehet mindent felsorolni, hiszen sok-sok helyen bemutatkozhattunk és isten iránti hitünket a zene által közölhettük. Hál’ Istennek mindig jönnek a zenekarba új tagok, színesedünk és bővülünk. Sajnos vannak olyan tagok is, akik csak néha tudnak jönni, de ha köztünk vannak, kiteljesedik csapatunk. Ára már az énekesek mellett a hangszerek is kibővültek, a gitárok mellett megtalálhatók – szólógitárok, hegedű, fuvola, furulya – ezen a hangszeren többen is játszanak – dob, csörgő és egyéb hangkeltő hangszerek. Most talán nem is írnák mást, hiszen lehetőséget kapva még van módunk rá, hogy folyamatosan jelentkezzünk a honlapon.
Zárszóként még pár gondolat:
Köszönöm a Jóistennek, hogy megengedte, hogy ebben a világban nőjek fel. Köszönöm Iván atyát, hogy közénk irányította, hiszen ha nincs velünk a „mi atyánk”, „Iván atyánk” ki tudná merre járnák-e a zűrzavaros világban?! Köszönöm azt is, hogy ily formába létezhetünk és megalakulhattunk.
A zenekar szívesen fogad bárkit, aki a dalainkat akár hallgatni, akár énekével színesíteni, netán hangszerrel kísérni szeretne bennünket. Megtalálhatók vagyunk a vasárnapi 8.30-as szentmiséken és szombatonként az X-házban este 19.00 órától.

„Sokféle út vezet Istenhez, mi ezt az egyszerűt, hittel és a Szentlélek örömével teljeset választottuk.”

Kesztyüsné Szabó Andrea