• 

Marcalit, mint települést 1274-ben említi egy okirat. Első, név szerint ismert plébánosát, Istvánt egy 1333-1334-es pápai tizedjegyzékből ismerjük. Így, a templom és a plébánia alapításának ideje a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére tehető. A marcali plébániatemplom első írásos említése 1404-ből való. A település egy 1448-ban kelt okiratban már oppidumként (mezőváros) szerepel. A Szent Anianus (Ányos) tiszteletére szentelt plébániatemplomáról egy 1455-ben írt okirat tesz említést.

A marcali plébánia és egyházközség középkori eredetű, történetéről sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre. Akkori földesurai, a Marczali család tagjai voltak, akik az ország előkelő nemesei közé küzdötték föl magukat. A templom és a plébánia a 1566-os török támadás idején elpusztult. Marcali városából török járási székhely lett. A hívek lelki gondozása a hódoltsági területen gyakorlatilag megszűnt.

Az első veszprémi főpásztor, aki a hitélet megszervezését ismét elindította, Jakusics György püspök (1637-1642) volt, aki Somogy megyében megszervezte a koppányi és az andocsi missziós központot. Marcali ez utóbbi misszióhoz tartozott, ahonnan jezsuita atyák egészen Nagykanizsáig paraszti ruhába öltözve, életük kockáztatásával járták a vidéket. Miséztek, prédikáltak, gyóntattak, hitoktatást végeztek és őrizték a hívek lelkében a vallás és az emberi megmaradás hitét. Mivel a városokba, falvakba és pusztákba a jezsuita atyák, és később a bosnyák ferencesek csak igen ritkán tudtak eljutni, azért az ő általuk kiválasztott és irányításukkal a tulajdonképpeni lelkipásztori munkát az ún. licenciátusok végezték. (A licenciátusok olyan kiválasztott katolikus, felnőtt férfiak voltak, akik istentiszteleteket tartottak, áldoztattak, a Szentírásból felolvastak, prédikáltak, kereszteltek, temettek és az esketéseknél hivatalos tanúként szerepeltek.)

Az andocsi misszió 1686-ig eredményesen töltötte be a szerepét, majd a szabaddá válás után végre elkezdődhetett az egyházi élet kibontakozása is. Így tehát Buda várának felszabadítása után Somogyország is teljesen felszabadult a török elnyomás alól. Gróf Széchenyi Pál veszprémi püspökre (1687-1710) hárult a nagy feladat, hogy újjászervezze a Veszprémi Egyházmegyét. A somogyi főesperességhez tartozó 10 esperesi kerületben a török hódoltság előtt 189 plébánia működött, míg a felszabadulás után egy sem élte túl a török pusztítást.

Széchenyi Pált a püspöki székben gróf Volkra Ottó János (1710-1720) követte, aki 18 plébániát létesített és 11 templom fölépítését szorgalmazta. Ekkoriban mindössze csak 30 működő plébániája volt az egyházmegyének kevés számú pappal, akiket néhány misszionárius segített a lelkipásztori munkában.

Volkra püspök halála után 1720-tól 1723. januárjáig Zádory Mihály nagyprépost kormányozta a püspökséget. 1722-ben ő állította vissza a marcali plébániát. Sajnos, papot egyelőre ő sem tudott küldeni, hanem megerősítette licenciátusi tisztében Patkó Istvánt, aki már 1716 óta tevékenykedett a marcali hívek körében.

Az első plébánost: Rajky János Ignácot 1724-ben gróf Esterházy Imre püspök (1723-1725) küldte Marcaliba, és ő 14 éven át eredményesen működött. Majd a plébánost 1738-ban Kaposvárra helyezték.

Rajky János Ignác igen tehetséges és buzgó lelkipásztor volt, ki a magyar nyelv mellett tökéletesen beszélt németül és horvátul is. Működése alatt, 1724-től ő kezdte el vezetni a Marcali plébánia keresztelési anyakönyvét.

A püspökség területén, egy 1726-ból származó egyházmegyei összeírásból tudjuk, hogy a felújításra váró Marcali templomban – valamint Tapolcán – volt csak kőoltár. 1735-ben a főpásztor az egyházmegye 86 plébániáját 6 esperesi kerültbe osztotta be, Marcali ekkor a somogyi esperességhez tartozott. Rajky János Ignác 1737-1738 között bővítette és alakíttatta át a gótikus eredetű templomot, amely elnyerte a barokkra jellemző formáját. (A szintén romos állapotú gombai templom is 1738-ban épült újjá.)

1737-ben az egyházközség kérésére a veszprémi püspök a marcali plébániatemplom védőszentjének ünnepét, mely eddig Szent Ányos napján volt, a templom búcsúnapját Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére tette át.

Ádám János marcali plébános 1878-ban kezdte írni a plébánia Historia Domusát. A város és a plébánia gazdag, és akkor még föltáratlan történelmi múltjáról szomorúan állapította meg: „Sajnos, hogy ezen időből (1724-től kezdődően) a plébánia történetéből az anyakönyvi adatokon kívül semmi följegyzés sem maradt ránk. Pedig azon időkben még a hagyomány bizonyosan emlékezett a régi parochiáról, a klastromról; valószinűleg az akkor még meglevő romok is adtak volna némi utbaigazítást. Mily érdekes volna most mindezekről, vagy az akkori és a török uralom idejébőli hitéleti és társadalmi viszonyokról olvasni. Meglehet, hogy az akkori plébánosok rá is értek volna följegyzéseket tenni, tapasztalataikat, vagy a hagyomány által megőrzött eseményeket irásba foglalva az utókornak fenhagyni.”

Egy 1747-ből származó összeírás Marcalit ekkor már a segesdi esperességhez sorolta, és filiaként Nagy-Gombát és Kis-Gombát nevezte meg. Boronka ekkor még Tótszentpálhoz (később: Somogyszentpál) tartozott, miközben Bize és Gyóta neve nem volt még említve.

Marcali plébánosok a középkorban

István: 1333 körül

Laurenc (Lőrinc): 1359 körül

Péter: ?-1374

János fia István: 1400 körül

Balázs: 1455-1471 körül

Péter: 1534 körül

A Marcaliban lelkipásztorkodó plébánosok névsora 1722-től

Sorszám	A plébános neve és hivatala	Mettől	Meddig
1.	Patkó István licentiatus	1716	1733
2.	Rajky János plébános	1724	1738
3.	Kántor István plébános	1739	1740
4.	Szopkovics János plébános	1740	1763
5.	Nagy Antal plébános	1763	1775
6.	Paczay István c. apát, esperes-plébános	1775	1808
7.	Tomor János kanonok, esperes-plébános	1808	1839
8.	Stenger Frigyes plébános	1839	1860
9.	Koller József plébános	1860
10.	Vogronics Antal tb. kanonok, esperes-plébános	1860	1878
11.	Ádám János c. apát, esperes-plébános	1878	1914
12.	Rumi István plébános	1914	1920
13.	Blasutigh Sándor h. esperes-plébános	1920	1930
14.	Kőszeghy Antal tb. kanonok, esperes-plébános	1930	1963
15.	Dr. Lukács István főesperes, esperes-plébános	1964	1979
16.	Révai József c. prépost, tb. kanonok, főesperes, esperes-plébános	1979	1993
17.	Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános	1993

Felhasznált irodalom:

• Marics József: Fejezetek a Marcali plébánia történetéből. In.: dr. Gál József – Laczkó András (Főszerk.): Marcali Története. Várostörténeti tanulmányok. I. kötet. Marcali, 1991.
• Marcali Római Katolikus Plébánia Historia Domus-a I. kötet.

Írta és fotó: Kiss Kálmán