Szenteste 10 órakor pásztorjáték kezdődött a Boldog Gizella templomban. Nem a hagyományos értelemben vett pásztorjáték volt, hanem Tolsztoj egy kis meséjét dolgozták fel a hittanosok : Panov apó karácsonyát.

„Réges-régen élt egyszer egy idős suszter messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternek sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.

Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott, és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy, fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy erős ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen mivel világítania.

Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, teára és káposztára, amiből levest főzzön.

Panov apó egyik karácsonykor az Úr hangját is hallotta, mint szólította, mivel sok jót tett az emberekkel. Először nem akarta elhinni, hogy az Úr az, de az Úr közölte vele a bibliai mondatot: „Éheztem és ennem adtatok…” A darabba a hittanosok szülei is bekapcsolódtak.

A pásztorjátékot betanította dr. Gyulainé Domján Zsuzsanna hitoktató.

A pásztorjáték után éjjeli szentmise következett.