2025. április 24-én, csütörtökön 18.15 órától Jakusovszki Dorina (Vándorina): Miért hiszek? (Zarándok utakon kívül-belül) címmel tartott tanúságtevő előadást az egyházközség közösségi házában (X-ház, Dózsa u. 3.).

A résztvevőket és a vendéget elsőként Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi csoportjának elnöke köszöntötte, majd pedig Molik Edit, az előadás-sorozat ötletgazdája és fő szervezője mutatta be a zarándok körökben már jól ismert Vándorinát, akinek a keresztneve egybecseng a vándor szóval, innen jött a frappáns becenév.

Jakusovszki Dorina 35 évesen, 2016 nyarán Kaposvárról egyedül indult el Santiago de Compostela-ba, miközben gyalogosan mintegy 3.500 km-t tett meg 5 országon keresztülhaladva a Szent Jakab úton.

A vetített-képes előadáson beszélt a hosszú zarándokút előzményeiről, a felkészülésről, Isten hitről, emberi kapcsolatokról, tapasztalatairól, úti élményeiről, valamint a természet és az állatvilág szeretetéről.

Elmondta, hogy egy hivatalban dolgozott 9 évet, de aztán rájött, hogy nem akarja ezt a monoton munkát tovább folytatni, mert nem neki való. Mint fogalmazott nem tudta kiélni magát és már azt sem tudta, hogy kicsoda valójában. Látszólag minden rendben volt vele, nem volt oka panaszra, de mégsem találta a helyét és minden rosszul sült el, amit csinált, és ettől egyre csak frusztráltabb lett. A magánélete is összeomlott, sőt úgy általában minden, és fogalma sem volt arról, hogyan tovább. „Ilyenkor van az, hogy el kell indulni… mindegy, hogy merre, arra, ami először hív” – fogalmazott Dorina.

Őt a Szent Jakab út, azaz El Camino hívott először. 2015 őszén végigjárta az út 900 km-ét Spanyolországban. Egy hónap szabadsággal, de aztán visszament dolgozni. Nagyon szerette a hátizsákos, mindennap máshol alvós életformát, a „jé, itt mindenki elfogadja a másikat” érzést és azt, hogy nem baj, ha egy mondatja félig angol, félig francia, kis magyar és spanyol szavakkal tarkítva, akkor is bárki megérti!

Azt remélte, hogy ez az út majd megváltoztatja annyira, hogy megszereti a munkáját. Ám, nem így lett. Sőt nem akart már többet csak a megélhetésért dolgozni. Ezért vett egy füzetet és nekiállt rajzolni. Közben az út tovább hívta. Kitalálta, hogy nagyon nagy vándor (vándorina) lesz és végigsétál otthonról (Kaposvárról) az Atlanti-óceánig. Visszamegy a Szent Jakab útra, de ezúttal nem repülőgéppel, hanem odáig gyalog. Ez összesen 3.500 km-t jelentett, de ideje, mint a tenger, ugyanis felmondta a biztos állását mégpedig a 2016 márciusi „Járatlan utakon” elnevezésű fesztivál hatására. Vizy Peti „4.400 km Budapesttől-Lissabonig” c. előadása volt a végső löket az elhatározásában, aki nagy motiválója lett. Rajta kívül Varga László akkori plébános (a mostani kaposvári megyéspüspök) szintén bátorítást adott neki a zarándoklat megvalósításához.

Végül 2016. június 1-jén indult el a nagy útra, a vegyes érzések közepette csak azt tudta, hogy mennie kell. 5 országon haladt át, mindegyik 1-1 más csoda volt számára, úttalan utak és vízhólyagok Magyarországon, Ausztria és Svájc alpesi legelői, Franciaország vadszőlős kőházai, és Spanyolország már ismert El Caminója, ami mégis teljesen más volt, mint előző évben.

Sokan féltették, hogy az út veszélyes egyedül, ráadásul nőként és gyalog. De végül mégis örült, hogy sikerült bebizonyítani az ellenkezőjét, és lerombolni a tévhiteket. Az emberi jóság és segítségnyújtás végig jelen volt! Kis költségvetéssel (pár száz euróval) indult neki, ám nélkülöznie sosem kellett, sőt olykor luxusban is volt része! Mint kihangsúlyozta: „A Gondviselés működik, ott van velünk, vándorokkal, utazókkal. Azt vallom, hogy ha a szereted az utat, ő viszont szeret Téged.”

Mesélt arról is milyen volt egy átlag napja, hol szállt meg, mivel táplálta magát, hogy bírja olykor a napi 40 km- t is, és mi segítette át a mélypontokon. „Nem volt mindig könnyű, de feladni sosem akartam, viszont a fizikai utam végére érve lelkiekben is azt éreztem: most már hazamennék. Kérdéseimre a választ (hogyan tovább), valójában csak az út végén, illetve itthon kaptam meg…” – mondta a kaposvári zarándok.

A hazatérése után már több helyre is hívták előadni az útjáról. Az emberek érdeklődése, és a beszélgetések mindig feltöltik. A rajzolást is tovább folytatta az úton, és valójában cicákat rajzolt, de nem hétköznapiakat… Vallja, hogy szereti motiválni az embereket, és bármi is legyen az álom, a lényeg az, hogy mindenki kezdje el! Csak az első lépést kell megtenni, a többi jön magától.

Jakusovszki Dorina jelenleg zarándoklatokat, túrákat is szervez az előadói és blogger tevékenysége mellett, 2019-ben elnyerte a Kardos Szent Jakab Egyesület díját is.

A Marcali előadásról közösségi oldalán a következőket írta: „Boldog vagyok, hogy a „Remény Zarándokainak” szent évében már 2-odszor tarthattam előadást kedvenc témáról, a zarándoklásról. Ezúttal Marcaliban, a „Miért hiszek?” előadássorozat keretében.

Szokásomhoz híven ismét izgultam és felkészületlennek éreztem magam, de annyira lelkes és érdeklődő közönség volt, hogy az egész előadás számomra is egy élmény lett és egy kis oázis a hétköznapi életemben.

Jó lenne minden hónapban egy ilyen, ez mindig helyre teszi az önértékelésemet.

Köszönöm a lehetőségét, az érdeklődést, a sok csillogó tekintetet!

És most már tényleg meg kell szervezni ezt a Marcali zarándoklatot.”

Forrás: Jakusovszki Dorina, https://www.jaratlanutakon.hu/jakusovszki-dorina/

Írta: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán

Fotók: Sándor Réka és Kiss Kálmán