2025. március 27-én, csütörtökön 17.30 órakor Tamási József nyugalmazott plébános és Tomanek Ferenc Áron marcali plébános celebrált ünnepi szentmisét a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplomban, majd a vendég atya aranymisés áldást adott a jelenlévőkre.

Az istentisztelet után 18.15 órától „Miért hiszek? A Jóisten humora.” címmel tanúságtevő előadást tartott Tamási József az egyházközség közösségi házában (X-ház, Dózsa u. 3.). A résztvevőket és a katolikus médiából közismert vendéget először Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi csoportjának elnöke köszöntötte, majd pedig Molik Edit, az előadás-sorozat ötletgazdája és fő szervezője mutatta be a templomépítő lelkipásztort.

Mint elhangzott: Tamás József negyedik gyermeke volt a szüleinek, akik mindent megadtak nekik, amire szükségük volt. Elsősorban a szeretetet, ami abban is megnyilvánult, hogy megtanulták egymást is szeretni. A gyökereiről pedig elmondhatja, hogy csodálatos szép élete volt. Érzelmekben, lelkiekben, hangulatban nagyon gazdag világba nőtt bele. Gyermekként sok minden szeretett volna lenni, például: bohóc, matek-fizika szakos tanár, vagy építészmérnök, végül mégis a papi hivatást választotta. Mint humorosan nyilatkozta: „Nem volt ugyanis könnyű elhinnem, hogy ilyen nyersanyaggal is tud valamit kezdeni a világot semmiből faragni tudó…” Végül 1974-ben szentelték pappá. 9 évig volt káplán: Bercelen, Tiszakécskén, Soroksáron és Rákosszentmihályon. Majd mivel nem volt „elég hajlékony derekú”, ezért az akkor még tomboló Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) arra „kérte” a püspökét, hogy legyen ugyan végre plébános, de még Pest megyén is kívül, s semmiképpen nem egy városban. Így aztán az akkor legszocialistább megyébe (Szolnok), a legkeményebb, s legvegyesebb nagyközségben, Tiszaföldváron; illetve az egyetlen, templom nélküli, lassan várossá növő, szocialista fellegváron, Martfűn kezdhette meg a „vitézkedését”. Amíg ott volt, addig várossá nőtte ki magát mindkét település! (Itt mutatkozott meg Isten humora!) Közben hobbijának, az utazás szeretetének is élhetett. A zarándoktársakkal, paptestvérekkel, barátokkal, testvéreivel, sőt 2004-ig még a szüleivel is eljuthatott összesen 56 országba. Ezekről az élményeiről is mindig szívesen beszél József atya.

A Marcali előadáson azonban legfőképp a martfűi templom építési előzményeiről, körülményeiről, kalandos történeteiről adott egy kis ízelítőt a rá jellemző humoros, életvidám stílusban. A rendszerváltás időszakában vágott bele a templomépítési tervébe, és sok nehézség közepette sikerült végül megvalósítani elképzelését. Marosi Gábor tervezte a templomot. Mivel egy hitetlenkedő városról volt szó, úgy gondolta a plébános, hogy a legjobb lenne Szent Tamás apostol a védőszent. Mivel ő is hitetlenkedett, aztán amikor megtudta, hogy mi az igazság, akkor leborult Jézus előtt: „Én Uram, én Istenem!” – mondta. Tamási József elmesélte, miként sikerült a szükséges anyagiakat előteremtenie az építéshez a Gondviselés közreműködésével; s ha éppen úgy adódott, akkor libákat, képeslapokat, vagy éppen virágot is árult csakhogy elkészüljön a templom.

Az építészmérnök a Szentföldön találkozott először a Jeruzsálemi Kereszttel, Jeruzsálem szimbólumával, az egyenlő szárú kereszt négy sarkában négy kis kereszt Jézus öt sebére utalva ezzel. Azokra a sebekre, amelyeket Szent Tamás apostol érintett meg, amikor leborult. Ez lett a templom alaprajza. Egy igazán rendkívüli épület lett, mert keleties hangulata van.

Úgy kérte, hogy Tamás apostol életének két legjelentősebb helyszíne legyen „belevarázsolva” az épületbe. Ezek pedig Jeruzsálem és India, mivel Indiában halt meg az apostol. A plébánosnak volt szerencséje kijutni Indiába, sőt Szent Tamás vértanúságának a helyszínén is misézhetett; még mielőtt a templomépítés beindult volna. Végül sikerült a martfűi templomi életet is beindítania, és nagyon sok kulturális rendezvénnyel gazdagítani a lelki programokat. Ezt követően érdemei elismeréseként püspöki tanácsossá nevezték ki.

Mint fogalmazott: „Sikerült megtartani a hárommaroknyi nyájat, talán még növelni is létszámot, megmenteni, felújítani az épületeket, Martfűn templomot építeni stb. E mellett mozgalmas életet éltünk, sok-sok kulturális rendezvénnyel, zarándoklattal.” Közel 30 évnyi tiszaföldvári szolgálat után végül 2012-ben Kartalban lett plébános egészen nyugállományba vonulásáig.

Tamási József atya munkájának egyházi érdemeit, a köz javát szolgáló törekvéseit és a közművelődés terén végzett kimagasló munkáját számos díjjal ismerték el. Martfűn megkapta a Pro Urbe és Pro Cultura díjakat, Szolnokon a Megyei Közművelődési Díjat. Aztán Martfű, Tiszaföldvár, és szülővárosa, Kunszentmiklós díszpolgára is lett. A 60. születésnapján a püspökétől vehette át a Váci Egyházmegye kultúrájáért díjat, illetőleg 2012-ben pedig apáti címet kapott.

A vidám hangulatú tanúságtevő előadás és könyvbemutató után a Szerző örömmel dedikálta a Martfűi Szent Tamás templom építési történetét bemutató kötetét.

Írta és fotók: KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán