2025. május 10-én reggel indult útnak Marcaliból egy csoport, hogy elzarándokoljon Nagykanizsára. A csoportunk igen színes társaság volt, hiszen nem csak marcaliak voltunk „egyedül”, mivel Beke Gyöngyivel és Péter Annamáriával csatlakoztak hozzánk gyerekek az esperesi kerületből, Somogyfajszról és Fonyódról is.

Az utat busszal tettük meg, így az első dolgunk a járművön az volt, hogy elmondjuk a reggeli imát, illetve kértük a Jóistent, hogy vigyázzon ránk a nap folyamán. A korülbelül 1 órás út alatt volt éneklés Cservenyi-Jakabovics Eszti nénivel, Pozsonyiné Kiss Marcsi néni történetet olvasott fel nekünk, Domján Zsuzsi néni pedig igazi idegenvezetőnk volt, aki a buszhoz tartozó mikrofont megragadva mindig tájékoztatott minket az éppen soron lévő programról.

A kirándulás első állomása a Csónakázó-tó volt Nagykanizsán. Itt a gyerekek megreggeliztek, majd egy gyors, közös játék után elindultunk a tó körül. A körülbelül 5 kilométer alatt 8 állomás volt, ahol egyes szakaszokon nehéz volt tartani a tempót Bojtorné Király Márti nénivel, de minden megállónál a szervezők apróbb feladatokkal készültek. Az egyik legnagyobb kihívást az utolsó előtti tartogatta, hiszen az volt a feladat, hogy néma csendben kellett átsétálni a következő megállóig. Eszméletlen érzés volt az a pár száz méter, hiszen tökéletesen sikerült a gyerekeknek betartani a szabályokat. Nagyon jó volt látni, hogy a diákok milyen komolyan vették a feladatot, még ha nehezükre is esett.

A napunk következő állomása a Jézus Szíve-templom volt. Az odafelé vezető úton Tomanek Ferenc atya elmesélte nekünk, hogy mit is jelent pontosan az, hogy idén a remény éve van, illetve említést tett a szentkapukról is. A templomnál Deiszingerné Kiss Panni néni, illetve Glavák Éva néni finom ebéddel és hűsítő itallal vártak bennünket. Ezen kívül egy nagyon izgalmas csoportfeladattal is készültek, mely során a gyerekek megismerhették a templomot, majd a játék végén medált és könyvjelzőt is nyerhettek.

A visszafelé vezető úton már kevésbé nyüzsögtek a gyerekek és Cservenyi-Jakabovics Zoli bácsival kérdéseket tehettek fel a két kísérőnknek, Bősze Gábor győri egyházmegyés diakónusnak és Szantner Tamásnak, egyházmegyénk papnövendékének.

A napunk nagyon gyorsan eltelt és jó volt látni, ahogy a különböző helyről származó gyerekek lassan-lassan feloldódtak egymás mellett és kedves beszélgetéseket folytattak egymással. Köszönjük a szervezést, reméljük lesz még lehetőség ilyen programokon részt vennünk!

Pozsonyi Nusi